|
|
|
2007-09-18 22:14:00, kedd
|
| |
| |
Magyarlélek <magyarlélek@freemail.hu>
Dátum: 2007-09-18 (Ked), 20:55
Téma: FW: MINDENKIRŐL MINDEN!
KAPTAM - KÜLDÖM!
TÁJÉKOZTATÁSUL :
MINDENKIRŐL MINDEN
Ügynökbizottság sokadszorra - Pártkatonák és vándorló dossziék
Magyarország sokadszor is nekifut a múlt feltárásának. Miben tér el a mostani szándék az előzőektől? Mi garantálja, hogy amint az elmúlt 17 évben tette, most nem lehetetleníti el a bizottság tevékenységét a politika? Egyáltalán hitelesnek tekinthető-e az a munka, amelyet kizárólag a kormánypártok által kiválasztott történészek végeznek?
Minden országnak joga van tudni az igazat múltjáról. Minden embernek joga van tudományos, történelmi kutatáshoz. Az elnyomás áldozatainak joga van kárpótlásra - ez áll az UNESCO 1995-ben a levéltárosoknak megfogalmazott ajánlásában. Arról, hogy ez Magyarországon - a térségben talán utolsóként a volt szocialista blokk országai közül - nem valósulhatott meg, nem a levéltárosok tehetnek.
Az SZDSZ az utóbbi időben a nagy társadalmi elégedetlenséget szülő több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetésén kívül nem tudott önálló témákkal megjelenni a közbeszédben. Leszámítva Fodor Gábor bejelentését, ami szerint a homoszexuális pároknál is jobb helyen lennének a gyerekek, mint egy gyerekotthonban. Az ilyen jellegű megjegyzések csak szűk választói rétegek körében népszerűek, a liberálisoknak széles társadalmi rétegeket érintő problémakörök feszegetésére van szükségük, az ügynökkérdés pedig ennek a célnak tökéletesen megfelel. Ráadásul a hálózat tagjainak felfedését övező élénk érdeklődést korábban már tesztelték a Political Capital honlapján. 2005-ben az elemző cég közzétett egy névsort azokról, akiknek közük volt az állampárt szolgálataihoz, az érintettség fokával kiegészítve. A titkosszolgálatok 1990 előtti tevékenységének felderítése összeforr a társadalom szemében a liberális párttal, és ez elindíthat egy másik folyamatot is, az SZDSZ önálló arculatának felépítését, távolodást, akár konfliktusok vállalásával is az egyre népszerűtlenebbé váló MSZP-től. Erre utal Magyar Bálint megjegyzése: ,,három pártnak, az MDF-nek, az MSZP-nek és a Fidesznek van felelőssége abban, hogy az előző rendszerben keletkezett állambiztonsági iratok megismerhetőségének kérdését eddig nem sikerült teljes körűen rendezni."
A Gyurcsány-kormánynak és ennek részeként az SZDSZ-nek az elmúlt években megvolt a lehetősége a titkosszolgálatok iratainak nyilvánossá tételére, nem tették meg. 2004 decemberében ugyan a Magyar Szocialista Párt egy törvényjavaslatban kezdeményezte a Történeti Levéltár dokumentumainak korlátlan megismerését. Hogy miért nem valósult meg ez a gyakorlatban? Az MSZP bejelentése egy kommunikációs fogás volt, nem több. Át kellett tematizálniuk a 2004. december 5-i népszavazás után a közbeszédet, mivel a szocialisták kampányukban megtagadták a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyaroktól. A referendumon mégis az ellenzék álláspontja győzött. Az ügynökkérdés rendezésének problematikáját, mint afféle gumicsontot hajította el akkor Gyurcsány Ferenc. Amikor azonban belegondolt ennek gyakorlati következményeibe, gyorsan visszakozott. A bejelentés másnapján maga a kormányfő finomította 24 órával korábban elhangzott szavait és már arról beszélt, korlátozni kell a szabadon hozzáférhető iratok körét. Az újabb múltfeltáró kísérlet eredménye egy törvényjavaslat rengeteg módosító indítvánnyal, amit végül az Alkotmánybíróság megsemmisített.
A politikai elit szándéka - érintettsége okán - sosem volt őszinte az elmúlt 17 év során az ügynökkérdés rendezésében. Az elhallgatás vagy éppen a teljes nyilvánosság álláspontját valamilyen mögöttes, a hatalom megszerzésével, vagy megtartásával összefüggő pártérdek motiválta.
2002-ben, amikor nyilvánosságra került Medgyessy Péter D-209-es szt-tiszti múltja, maga az érintett tett ígéretet arra, hogy megismerhetővé válnak a III-as főcsoportfőnökség iratai. Nem a múlt feltárása miatt, hanem azért, hogy mások érintettségének nyilvánossá tételével csökkenthesse a kormányfői bűn súlyát, és a politikai oldalak kollektív bűnévé tegye a politikai rendőrséggel való együttműködést. A Mécs-bizottság botrányos tevékenysége ezt a törekvést teljes egészében visszaigazolta, amikor alkotmányellenes módon, megalapozott történészi vizsgálatok nélkül dobta be az előző kormányok tisztviselőinek nevét a köztudatba. Miért lenne ez most másként, mint korábban? A bizottság tagjait az SZDSZ és az MSZP delegálta. A testületbe került Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese - valamennyien történészek.
A kormányfő által független bizottságnak nyilvánított testület tagjainak elfogulatlanságát az ellenzék megkérdőjelezte. Demeter Ervin szerint az ügynökbizottság tagjai közé a szocialistákhoz köthető személyek kerültek be. Példaként a Földes György vezette Politikatörténeti Intézetet két munkatársát említette. Földes, az 1989 előtt a Párttörténeti Intézet munkatársa volt. Ilyen minőségben már a rendszerváltás előtt közel kerülhetett a dokumentumokhoz. Földes ráadásul az MSZP választmányának is volt elnöke, most pedig az MSZP-hez köthető, a Népszabadságban is tulajdonos Szabad Sajtó Alapítvány vezetésében foglal helyet. Sipos Levente az említett, erőteljesen baloldalhoz húzó Politikatörténeti Intézetnek a tudományos tanácsadója. Szintén az intézetben tevékenykedik Ripp Zoltán, aki korábban a Népszava hasábjain közölt írásaiban számos alkalommal nekirontott a Fidesznek. Varga László ugyancsak bekerült a testületbe, ahogy 1995-ben a Kuncze Gábor kezdeményezésére létrejött, ugyancsak Kenedi János vezette ügynökbizottságba is.
A titkosszolgálati dokumentáció nyilvánossá tételétől Kenedi János sokat vár. Az SZDSZ által a bizottság elnökének jelölt történész az Élet és Irodalom című hetilapban azt írta: ,,egyik célom az, hogy egy világnézetileg kettészakított országban, a ma épp egymásra fenekedő közösség hisztériája csillapodjék. Szokatlan terápiát javasolnék. A múlt nyilvánosságra hozott titkai súlyos konfliktussal járhatnak. Mi az, ami megkönnyebbülést hoz? A velük való szembesülés, avagy a hallgatás abban a reményben, hogy a titok örökre titok marad - az NBH szeszélyes őrizete alatt?"
Megvalósulhat-e mindez, ha a testületbe a jobboldal nem delegálhatott történészeket. Kizárólag két párt döntötte el, kik vehetnek részt az 1944-1990 közötti hálózati iratok kutatásában. Semleges és inkább a baloldalhoz húzó történészek legnagyobb szakmai hozzáértéssel végezett munkája a szelektív kiválasztás miatt sosem lesz a társadalom egésze által elismert és elfogadott. Tudja ezt a kormányzat is, ha őszinte lenne a szándéka, bevonta volna az ellenzéket is az egyeztetésekbe.
Kinek van ezek ismeretében nagyobb szüksége a múlt feltárására? A társadalomnak, amely az elmúlt másfél évtized e téren felhalmozott kudarcait látva, most sem remél túl sokat a bizottságtól, vagy éppen a hatalom birtokosainak? Nincs előzetesen tisztázva, hogy akik érintetté válnak a dokumentumok alapján azoknak milyen következményekkel kell számolniuk. Távozásra szólítják fel őket a közéletből? Vagy a nevek hetekig tartó témát adnak csupán a sajtónak és mindkét oldal a maga eszközeivel felmenti majd az elmúlt rendszer úgymond áldozatait, ahogy eddig mindig.
Az SZDSZ érdekei világosak az ügyben. Az MSZP is nyerhet rajta, mivel a társadalom figyelmét a bizottság két hónapos mandátumának idejére le lehet kötni az ügynöktörténetekkel. Az élelmiszerek árrobbanása, az újabb megszorításokat sejtető költségvetés, az uniós pénzek felhasználása körüli botrányok mind-mind elsikkadhatnak a múltban való vájkálás mellett. Ráadásul az ellenzék biztosan érintetté válik, ahogy ezt már Magyar Bálint sejteni engedte.
Kenedi János azt írta: ,,egy ideig elnöke leszek annak a bizottságnak, amelyik felkutatja az 1944 késő ősze és 1990 kora tavasza között keletkezett politikai rendőrségi iratokat különb-különb iratőrző-helyekről, akár még most is titkolt raktárakból. Hollétüket kideríti, keletkeztetésük dátumát, tárolásuk helyét az iktatókönyvekből megállapítja, szabályos vagy törvénytelen selejtezésükre fényt derít a lajstromkönyvekből."
Kenedi János szavai arra utalnak, hogy ez a bizottság képes lehet a múlt - teljes - feltárására. Egyik rádióinterjújában is arról beszélt, hogy nem lesz pardon, mindenkiről kiderül minden, függetlenül attól, hogy az illető most is a parlamentben ül-e. Miközben egy korábbi írásában éppen ő fejtegeti, hogy az 1995-ös ügynökbizottság tagjaként azzal kellett szembesülniük, hogy a Belügyminisztérium III/IV-es ügyosztályának a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó utóda, a Katonai Biztonsági Hivatal 1990. február 9-én magához vett 12 493 ügynökkartont. A Nemzetbiztonsági Hivatal 21 988 kartont és 2347 adatlapot emelt ki az iratok közül 1990. június 29-éig. Az év elején pedig 23 249 célszemély dossziéját vette magához. A Katonai Biztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Hivatal együttesen 19 509 ügynöki beszervezésre és munkára vonatkozó dossziét emelt ki az iratok közül. Mi történt 17 év és öt kormány regnálása alatt a dokumentumokkal?
Végvári József, a kommunista titkosszolgálatok egykori őrnagya a korábbi Kenedi-bizottság tevékenységéről úgy vélekedett: ,,az SZDSZ soraiban is voltak hálózati személyek, ők azonban átcsúsztak az átvilágításon. Úgy eshetett meg a dolog, hogy az MDF annyira dilettáns volt, hogy elmulasztotta lajstromba venni a megmaradt iratokat. Ez Kuncze Gábor belügyminisztersége alatt történt meg, éppen Kenedi János segítségével."
Végvári szavai egyértelműen arra utalnak, hogy a dossziékat kimazsolázták. Nehezen hihető, hogy Medgyessy Péter D-209-es tevékenységéről ne tudtak volna az MSZP felső vezetésében a titokminiszteren keresztül. Miért ültethették mégis kormányfői székbe? Talán mert múltjának ismerete zsarolási potenciál lehetett a párt kezében a pártonkívüli kormányfővel szemben.
Az szinte mindenki számára ismert, hogyan tűntek el dossziék a rendszerváltás küszöbén, de ezeknek csak egy részét volt képes a roskadozó államhatalom megsemmisíteni. Egyes darabok kikerültek a rendszerből és ezekkel az érintettek zsarolhatóvá váltak. 1954-ben több mint 1,5 millió emberről vezettek feljegyzéseket az állambiztonsági szolgálatok. 1960-ban 600 ezerre csökkent ez a szám, 1966-ban 186 ezer, 1989 nyarán 164 900 személy szerepelt a nyilvántartásban.
A bizottság elnöke az És hasábjain úgy vélekedett: ,,az ügynökök helyett célravezetőbb az ügyeket magukat feltárni; a magánbűnök helyett az állami bűnözés természetét megismerni. Az állam semmilyen listát nem állíthat össze, se ügynökökről, se nyílt állományú tisztekről. Ezek a személyek azonban kivétel nélkül megismerhetők a dossziékból és a III. Főcsoportfőnökség és valamennyi jogelődjének, társzervezetének irataiból."
A testület arra tesz javaslatot, hogy amerikai mintára az adatok ellenőrzése, történészek általi kutatása után az iratok kerüljenek fel egy internetes oldalra, ami bárki által szabadon látogatható lenne. Itt mindenki megismerheti a tetteseket, akiket Kenedi János következőképpen határozott meg: ,,A pártállami vezetők - az MSZMP Politikai Bizottságától lefelé, a Minisztertanács tagjain is túl, az operatív tisztekig és azok a szó szerinti értelemben vett hálózati személyek (informátor, ügynök, tmb., tmt., K - konspirált, T - titkos lakásgazda), akik tevékenysége nyomán az ÁBNYO nyilvántartását feltöltötték..."
Majd hozzáteszi Kenedi: ,,a minőségi információt az ÁB-szolgálat ugyanis azzal honorálta, hogy míg a hivatalos (és más) informális kapcsolatokat legfeljebb monogramjaikkal jelölték munkanaplóikban az operatív tisztek, addig a hálózati kollaboránsok kiléte aránylag könnyen azonosítható a 6-os kartonjaikról, ha beszervezésük B-dossziéját felfektették, azokat a manuális nyilvántartóban elhelyezték, a '70-es évektől pedig a másolatokat felvitték a volt III. Főcsoportfőnökségen - jelenleg az NBH-ban - tárolt mágnesszalagra."
Kenedi János rendkívül elszánt, ez vitathatatlan. De egy korábbi írása arra utal, hogy tisztában van azzal az asszisztensi szereppel, amit a kormányzat ruházott rá. Hiszen ő maga írta le korábban, hogy a CIA 1990-ben a Rosenholz-akcióban lefoglalta és lemásolta a Stasinál őrzött dokumentumokat és csak ezután 1994-95-ben adta visz-sza a németeknek. Ezekben pedig szerepeltek az összes kommunista állam, így a magyar politikai rendőrséghez tartozó személyek alapadatai is. Amit a hazai politikai elit eddig féltve őrzött a magyar polgárok elől, azt a határokon kívül már régóta ismerik. Berlinbe kéne menni.
TORONTO. 2007. szept.10
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: nemzetbiztonsági, megkönnyebbülést, alkotmányellenes, alkotmánybíróság, következményeibe, kezdeményezésére, titkosszolgálati, elégedetlenséget, iktatókönyvekből, nyilvántartásban, titokminiszteren, népszerűtlenebbé, társzervezetének, osztályvezetője, problematikáját, ügynökbizottság, tisztviselőinek, nyilvántartóban, gyerekotthonban, minisztertanács, nyilvántartását, választmányának, dokumentumokhoz, szocialistákhoz, népszabadságban, munkanaplóikban, megkérdőjelezte, monogramjaikkal, következőképpen, megszorításokat, állambiztonsági, törvényjavaslat, dokumentumokkal, tevékenységéről, tevékenységének, dokumentumainak, múlt feltárásának, mostani szándék, bizottság tevékenységét, kormánypártok által, igazat múltjáról, elnyomás áldozatainak, levéltárosoknak megfogalmazott, térségben talán, volt szocialista, levéltárosok tehetnek, utóbbi időben, nagy társadalmi, homoszexuális pároknál, ilyen jellegű, liberálisoknak széles, ügynökkérdés pedig, MINDENKIRŐL MINDEN, Leszámítva Fodor Gábor, Political Capital, Magyar Bálint, Magyar Szocialista Párt, Történeti Levéltár, Gyurcsány Ferenc, Medgyessy Péter D–, Varga László, Fővárosi Levéltár, Ungváry Krisztián, Sipos Levente, Politikatörténeti Intézet, Ripp Zoltán, Palasik Mária, Reisz, Országos Levéltár, Demeter Ervin, Földes György, Politikatörténeti Intézetet, Párttörténeti Intézet, Szabad Sajtó Alapítvány, Politikatörténeti Intézetnek, Kuncze Gábor, Kenedi János, Belügyminisztérium III, Honvédelmi Minisztérium, Katonai Biztonsági Hivatal, Nemzetbiztonsági Hivatal, Végvári József, MSZMP Politikai Bizottságától,
|
|
|
|
|
|
| múlt feltárásának, mostani szándék, bizottság tevékenységét, kormánypártok által, igazat múltjáról, elnyomás áldozatainak, levéltárosoknak megfogalmazott, térségben talán, volt szocialista, levéltárosok tehetnek, utóbbi időben, nagy társadalmi, homoszexuális pároknál, ilyen jellegű, liberálisoknak széles, ügynökkérdés pedig, célnak tökéletesen, hálózat tagjainak, névsort azokról, állampárt szolgálataihoz, érintettség fokával, titkosszolgálatok 1990, társadalom szemében, liberális párttal, másik folyamatot, egyre népszerűtlenebbé, előző rendszerben, elmúlt években, titkosszolgálatok iratainak, kommunikációs fogás, szocialisták kampányukban, kettős állampolgárság, határon túli, referendumon mégis, ellenzék álláspontja, ügynökkérdés rendezésének, bejelentés másnapján, kormányfő finomította, szabadon hozzáférhető, újabb múltfeltáró, törvényjavaslat rengeteg, politikai elit, ügynökkérdés rendezésében, elhallgatás vagy, teljes nyilvánosság, hatalom megszerzésével, érintett tett, múlt feltárása, politikai oldalak, politikai rendőrséggel, törekvést teljes, előző kormányok, bizottság tagjait, testületbe került, 56-os Intézet, kormányfő által, ellenzék megkérdőjelezte, ügynökbizottság tagjai, szocialistákhoz köthető, 1989 előtt, rendszerváltás előtt, tudományos tanácsadója, intézetben tevékenykedik, titkosszolgálati dokumentáció, bizottság elnökének, világnézetileg kettészakított, múlt nyilvánosságra, velük való, hallgatás abban, titok örökre, baloldalhoz húzó, szelektív kiválasztás, társadalom egésze, múlt feltárására, elmúlt másfél, hatalom birtokosainak, dokumentumok alapján, nevek hetekig, maga eszközeivel, elmúlt rendszer, társadalom figyelmét, élelmiszerek árrobbanása, újabb megszorításokat, uniós pénzek, múltban való, ellenzék biztosan, ideig elnöke, 1944 késő, iktatókönyvekből megállapítja, bizottság képes, múlt –, illető most, parlamentben ül-e, korábbi írásában, 1995-ös ügynökbizottság, iratok közül, kommunista titkosszolgálatok, korábbi Kenedi-bizottság, megmaradt iratokat, dossziékat kimazsolázták, titokminiszteren keresztül, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2637
- e Hét: 16867
- e Hónap: 27978
- e Év: 181474
|
|
|
Offline
